Mostanában sokat nosztalgiázok, és romantikázok... eszembe jutott, hogy több mint egy év volt az ásó-kapa-nagyharang(virág). Persze ez jóval azután történt, hogy elkezdtem viselni a Nagyharangvirág névre hallgató dióból készült ékszert.
Különös, hogy már a dió faragásának kezdetekor is több figyelmet kapott tőlem az átlagosnál. Ugyanis ez az a dióból készült ékszer, amiről életemben először csináltam státuszfotókat alkotás közben.
Nézzétek csak, így készült a nagyharangvirág dió ékszer:
- - Ez a dió kivételesen egész dióból indult...
- - A feltöretlen termés gömbölyded formája miatt nem lehetett befogni a satuba... a diót a kezemben tartva fűrésszel indítottam meg a szirmok kivágását, később pedig elektronikus vágókorongot használtam. Hát, ezért kellett kesztyűt viselni :) védőruha!
- - Miután az egyik dióhéjfélteke szirmai kivágásra kerültek, kipattinttottam a felesleges héjat. Az első csatát megnyertem :)
- - Aztán kezdődött minden előről a másik féltekén.
- - Lenyűgözött, amikor az egészben maradt dióbél kibukkant a héjszirmok közül. Szívem szerint így hagytam volna, de sajnos a dióbél romlékony, a molyok is szeretik, a konzerválásra pedig még nincs jó módszerem.
- - Óvatosan, kiszedegettem a dióbelet, gondosan figyelve arra, hogy a belső elválasztólemezek a legkevéssé se sérüljenek.
- - Majd következett a szirmok megfaragása. Az volt a célom, hogy térbe kerüljenek... egy szirom fent, egy alatta, aztán egy megint fent és így tovább.
- - Végül de nem utolsó sorban kapott egy csinos kis hajlított szárat és finom organza akasztót.
Nézd végig a lépéseket a képek lapozgatásával :)
