Napok óta dézsából öntik a vizet az egész ország felett. Aggodalmam a diók miatt nem volt alaptalan. Borzalom és rettenet fogadott a diófás birtokon, a zuhé mind leverte a diót és nem volt ki összeszedje.
Mondjuk, annak azért örülök hogy helyettünk nem gyűjtötte be még senki. Meg annak is, hogy millió dió hever a földön, nem viccelek, négyzetméterenként egy kupac!
Viszont a termés sajnos a pocsolyák mélyén fuldokol. Mellúszásban szüretelünk, s közben fölülről is kapjuk a vizet, mert még mindig zuhog. Gumicsizmánk nincs, az esőkabát 5 percig bírta. A 2 órás szüret végtelenségnek tűnt. El vagyok keseredve, vajon mi lesz így a diókkal?
Az biztos, hogy így nem maradhat a faházban, mert ha nem tud megszáradni, akkor rohad az egész. (Feltéve hogy még nem rohadt el mind, ki tudja?)
Visszük haza pestre, lesz ami lesz. Majd Google-val kitalálunk valamit.
