A diófák úgy tűnik jól vannak. Bár az egyik még mindig nedvedzik, mégis összhatásában látszólag nem sínylették meg a múltheti pusztításunkat – rohamosan fejlődnek. Most már jól láthatók a porzós barkák, rengeteg van belőlük. A rügyekből pedig bomlásnak indultak a falevelek. A barkákat mustrálva egy idős, kosárkás szomszédasszony megjegyezte, hogy noha tavaly nem volt bő a termés, de idén úgy látja szépen megindultak a fák. Már alig várom, hogy megjelenjenek az apró kis virágok is, abból talán inkább lehet majd következtetni a termésre.
Ma nem kettesben munkálkodunk a vőlegényemmel, hanem a szülei is itt vannak segíteni Bonyhádról. Előzetesen telefonon megbeszéltük, mi mindent kell csinálni és nagyjából a napi terv is körvonalazódott.
Laci bától megkérdeztem, mégis mit kéne vennünk ahhoz, hogy a bevezetett víz ne csak egy 0-s vízórát jelentsen az aknában, és egy földből kiálló csövet, hanem kézzel – vagy legalábbis kannával - fogható vizet is.
Ugyanis rettentően frusztrál ugyanis, hogy bár hivatalosan van vizünk, mégis mindig egy kis gallonnal kell hozzunk az autópálya melletti pihenőparkból. A gallonunk 5 vagy 10 liter nem tudom pontosan, csak azt, hogy semmire sem elég. Főleg, mióta jórészt ültetgetéssel töltöm el az időt.
Szóval Laci bácsi – aki nagy szaki, szerintem mindenhez ért – rögtön olyanokat kérdezett tőlem, hogy hány colos, meg belül vagy kívül van a menete a csőnek – hát én azt nem tudtam megmondani, csak azt hogy van. Abban maradtunk, hogy jön és megnézi, leméri pontosan mi kell – feleslegesen ne vegyünk semmit. Teljesen jogos, csak én türelmetlen vagyok, mint mindig. De nem kellett volna.
A drága jó Laci bá felforgatta a garázsukat és végül mindent, de tényleg mindent talált – és hogy csodát lássak: minden passzol is. Merthogy alig érkezünk meg, én még a csipáimat törölgetem, amikor ő már szerel is! Pillanatok alatt összerakja a csapot. Az is kiderül, hogy van téli vízelzárónk is. Azzal el lehet úgy zárni mindent, hogy a téli mínuszokban nem fagy bele a víz a csőbe = nem repeszti szét.
Ó, hogy én mennyire hálás vagyok Laci bácsinak, azt meg sem tudom fogalmazni! Mindent meglocsolok! Még a fákat is! A szép sárga 10 literes kannával rohangálok fel és alá az 1.000 négyzetméteres telken és minden ültetett növényt jól nyakon öntök egy-egy kannányi vízzel. Lesz itt izomláz holnapra :)
Erzsi nénitől virágokat kértem, s nem viccelek: egy babafürdetőkádnyi liliomot, fehér margarettát és krizantémot ásott ki nekem a saját kertjükből, és egy lavórnyi kőrózsát meg egyéb évelő növényeket. Ez jobb mint a mag, mert rögtön ott van zölden. Viszont hirtelen nehezebb tervezni vele, hogy mit hova. Rögtönözni kell, ami nem az én műfajom... nekem gondolkoznom kell, tervezni. Hogy minél mutatósabb legyen az eredmény. A virágágyással kapcsolatban – átmenetileg – változott a terv. Bár most a szokásoshoz képest nedvesebb és puhább most a föld, Erzsi néni szerint olyan kemény, hogy nem lehet belátható időn belül virágágyást ásni (amit tanúsíthatok). No de azt honnan kellett volna sejtenem, hogy Laci bának van rotációs kapája és csak szólnom kellett volna, hogy azt is dobják fel az utánfutóra a fűnyíró mellé, hogy aztán néhány perc alatt virágágyássá varázsolják az egész kerítés mentét? Nem tudtam. Sajnos Lackó sem :(
Na, mindegy. Rotációs kapa híján ágyást nem csinálunk, hanem gödröket ásunk adott eltartásokkal. Jobban mondva Laci bá ássa. Zokszóval ugyan – a rotációs kapa és a cipője miatt – de az ásót mégsem adja ki a kezéből. Imádom Laci bácsit, pikk pakk megcsinál mindent! Látszik, hogy már gyakorlott földbirtokos, aki mindenhez ért. Igen, a kerti csapokhoz is... ami, egy megvalósult álom :)
Az elrendezés és az ültetés már az én dolgom, és azt hiszem jól sikerül, mert a diófáinkat dicsérő néni először azt csodálta meg: „milyen szép, ugye most ültették őket?” Dagad a keblem! Holott lássuk be: nem nehéz észrevenni a fűtől friss földkupacokkal elkülönülő méretes, új növénykéket; hiszen a néni a kerítés túloldalán, a virágoktól maximum fél méterre sétál... De akkor is :)
A kert most tényleg bámulatosan szép. Újra és újra beleszeretek. Nem csak a virágok és a formás fák miatt, hanem Laci bácsi közben füvet is nyírt! Pihenésképp hol fotózgatok, hol pedig kényelmesen napozok az új, piros kockás plédünkön. Maga az édenkert!
Amíg én pihengetek, Laci bá Lackóval a kert végében burjánzó erdőt félig kiirtja. Merthogy készülünk a kerítés építéshez. Az a következő hetek nagy-nagy vállalása.
