Sajnos az utóbbi hetekben arra lettünk figyelmesek, hogy hullik a fáról a zöld dió. Igaz, először egy vihar után vettük észre - ami mondjuk jogos is lehetne. Azokat mind összeszedtem és már készül belőle a zöld dió lekvár. De a következő hétvégéken ugyancsak találtunk hullottakat, nem is keveset.
Akiknek viszont sikerül fennmaradniuk, azok gigantikusra nőnek. Hol van még szeptember, a szüret ideje, és már most (Lackó után szabadon) almaméretűek. Kis éretlen almácskák :) Két utcával lejjebbi szomszédnál van almafa és tényleg akkorák :D
Szóval, ha csak a képet nézem, minden rendben van és elégedett vagyok. De ha a fát nézem és azt, hogy rajta vadászni kellett a hármasikrekre - akkor baj van. A környékbeliek diófája a mienkhez képest roskadozik a kisebb méretű dióktól. Azoknak egy gallyára jut 5-6 hármasiker...
Nem, nem az irigység szól belőlem, csak nem értem mi lehet az oka.
Jövőre szeretném felturbózni én is :)
Mindenesetre az óriás diók egyre nagyobb védelmet élveznek, mert a hétvégén elkészült az egyik oldalon az új kerítés. Rejtőzködő. Alig látszik ki az erdőből - pedig ha figyelmesen nézed, már tényleg ott van.
Jövőhéten pedig befejezzük a hiányzó oldalt is!
