Kicsit nyomottan, de szó nélkül készülődünk. El kell indulni, mert kibéreltük a benzinmotoros földfúrót, amivel a kerítés oszlopok helyét fogjuk elkészíteni és valószínűleg apósék már úton vannak vele a balatoni birtokra.
Útközben hol esik, hol meg zuhog. Az is előfordul, hogy kilómétereken át csak lóg az eső lába, hogy aztán végül is csak leessen. Mégis mélyen az elmémben ott motoszkál, hogy Szántód még messze van, pont ott, ahol az idő jó. Erre összpontosítok. Ám Lackó folyamatosan azzal zaklat, hogy nézzem meg az időkép.hu-t. Mégis mi a fenét számít, hogy mit mond az a weboldal?! Így is-úgy is odamegyünk. Addig piszkál, hogy csak megnézem neki és vastag szürke felhőt és villámocskákat mutatott Magyarország egész területére. Na. Most jobb?!?
Siófok magasságában aztán már csak a vastag felhők, minden irányba, de nem esik. Szántódon dettó. Hajszál híjja, de nekünk ez most pont elég. A környék zeng Laci bá-éktól, akik már ott vannak és fúrnak. Még jó, hogy múltkor kijelöltük az összes lyuk helyét - így bár késtünk, mégsem várattuk meg őket.
A lyukakat 70-80 cm mélyre kell fúrni, a fagyhatár miatt, de ez koránt sem olyan egyszerű még a benzinmotorossal sem. Az erdő közelségének újabb hátrányát ismerhettük meg: gyökerek vannak mindenhol, amiben elakad a fúró. Ilyenkor Orsika fejest ugrik a lyukba, két kezével kaparja ki a problémás területet és metszőollóval nyiszálja tisztára a terepet. Hálás feladat, mert utána a fúró könnyedén befejezi a munkát. Persze előfordul, hogy nem gyökeret, hanem követ, szeneslapátot vagy pálinkás poharat találunk :)
Nem értem a hangterjedést fizikáját. Hogy van az, hogy amikor bőg a fúró, az emberek ordítva próbálnak kommunikálni mellette (persze én is) teljesen feleslegesen, mert a másik egy kukkott sem hall belőle.
Ugyanez a szitu 10 méter távolságból: bőg a fúró, mellette emberek kiabálnak egymással, ugyanazt ismételgetik, de nem értik egymást - itt viszont mindent pontosan, kristálytisztán érthető. Utána fogok nézni. Lehet, hogy a dobhártya is berezonál olyan közel a fúróhoz (mert a föld az érezhetően rezonál), és emiatt a dobhártya rossz irányba dobja szét a hangokat, nem csak befele irányítja - vagy mi - és ettől válik érthetetlenné. Igen, talán biológia vonalon fogok utánajárni.
Mindenesetre tény, hogy a szomszédok minden problémánkról tudnak :D
A problémák és a fennakadások ellenére jól haladunk, simán meglesz az összes lyuk egy napi eszközbérléssel. Ezen felbuzdulva más dolgoknak is nekilátunk, többek közt terveztük a veteményes bővítését is. Lackó szülői felszólításra vállalja, hogy felássa a területet. Naná, hiszen az ő paprika és paradicsompalántáit fogom kiültetni.
A palántázás régen az én hobbim volt, a pesti lakásunk erkélyén. Lackó első alkalommal szeptikusan figyelte az üres(nek tűnő, de egyébként virágmagokkal bevetett) földescserepek napi rendszerességű öntözését. Aztán kikeltek és virágzásnak indultak. Később paradicsomot, paprikát is neveltünk, meg fűszernövényeket és Lackó végül rákapott a dologra. Sőt, átesett a ló túloldalára: pár éve nem férek ki az erkélyre a bazsalikomjaitól és paradicsom-, paprika palántáitól. Tegnap aztán meggyőztem, hogy néhány palántával teli virágládát odaadjon kiültetésre - hátha lesz belőle valami öntözés nélkül is.
Visszatérve az ágyás ásáshoz, valahogy az az érzésem, hogy túl gyorsan készült el vele. A múltkori tapasztalatok után megkérdezem, hogy rendesen megcsinálta-e, ahogy kell. Azt mondja igen, de a szeme és a tartása mást sugall :) Hát, végül is, kiindulási alapnak nem rossz, bő egy órás rádolgozással tisztességes kis veteményes alakult ki:
|
|
|
|
Mire mindez elkészült, bizony, a nap is kisütött! Végre :) Megebédelünk és a férfiak folytatják a lyukakat én meg toporgok... le kéne nyírni a füvet, de az már nem fog beleférni, hacsak nem kaparintom meg a fűnyírót... és igen, megkaparintottam! No, eddig azt láttam, hogy Laci bá kecsesen végigsuhan a telken és nyomában le van vágva a fű - de a valóságban ez sokkalta másabb érzés. A gép teljesen szétrázza az izületeimet nem csak a kezemben, de a karomban, vállamban is. És, ez a zabolátlan jószág néha megbokrosodik és nem arra megy mint amerre kéne. Vagy, egyszerűen csak nem megy tovább - kéreti magát és a buckákat. Fél óra elteltével úgy érzem már a lelket is kirázta belőlem, kezdek csüggedni, de amikor visszatekintek: ez gyönyörű, új lendületet kapok. Hiába, egy eredmény-orientált embert könnyű motiválni :)
Végül Laci bá befejezi a fúrást és átveszi a fűnyírót... a fák között már ő csinálja meg. Nagyon hálás vagyok neki, mert a kezem már vörös és duzzadt, a könyökömig erősen zsibbad. De megérte :) elégedett vagyok magammal, mert a kert nagy része az én munkámtól lett jólfésült.
Közben lett fatárolónk is. Remélem Lackó mielőbb beleméretezi a felgyülemlett fákat és akkor végre mindenhol rend lesz. De tudom, ez még nem ma fog bekövetkezni.
De nem bírom ki, hogy ne mutassam meg nektek a csodálatos panorámánkat és még pár érdekességet. Kinagyítva nézd meg a galériát, és olvasd el mellettük a megjegyzéseket is ;)
Folyt. köv. majális.
