Csudaszép, és érthetetlen hogy ragaszkodik még mindig a fához amikor már semmi sem tartja vissza attól hogy lehulljon. Ez bizony, ez a szeretet :) Szaladtam azonnal összekapkodni a lehullottakat, megszeretgettem őket hogy ne fájjon annyira az elszakadás. Már-már ugráltam örömömbe, hogy milyen szép nagyok! Viszont amikor felbontottam, és megkóstoltam, elég nagy csalódás ért: kesernyés. Ezek a korai serdülő diókák bizony még éretlenek. Persze, ha a vékony hártyát óvatosan lehánto,.... hmmm akkor tejfinom csemege lesz belőle! Valljuk be őszintén ez azért elég macerás.
Mégis összességében ez azt jelenti, hogy közeleg életem első dió-szüretje :) Nagyon kíváncsi vagyok, hogy 9 diófáról mennyi diót takarítunk be.
Ma egy kicsi tál már tele lett a félérett diókkal... jövőhét végére vajon beérik az összes?
