Nohát a diófák jól vannak, a levelei már egészen nagyok - a kert már cseppet sem kopár. A fű zöldell, hiszen volt eső múlthéten. De szerencsére nem nő állati gyorsan, nem kell majd hű-de-gyakran nyírni.
A virágos kertecske is alakul. A múltkor Bonyhádról átültetett növények szépek, növögetnek, van ami már virágzik is. De a legnagyobb örömöm, hogy a márciusban elvetett Őszirózsa és Trombitavirág magok bizony kikeltek :) Még nem túl látványos, néhány pár levelecske látszik belőlük... de, az enyém! A rózsatövek bokrosodnak, legalább kétszeresre nőttek a legutóbbi látogatás óta. A kert végében a "ferdefa" is virágba borult, nagyon szépséges. Találgatunk, lehet hogy vadmeggy, mert a virágzata hasonlít rá. De sokkal kisebb, mint ahogy a levelei is sokkal kisebbek mint a meggyfának. Hát, majd ez is kiderül idővel :)
No, igen. Ez mind a miénk, és szeretnénk megóvni a hatalmas dióterméssel együtt. Ehhez kerítésre van szükség minden oldalon, mert mint tudjátok, jelenleg csak két oldalán van (és valljuk be őszintén, az is elég vacak állapotban van), az erdőcske felöli részek nyitottak.
Nagyjából tudjuk, hogy meddig tart a telek, de ha kerítést építünk, akkor ennek pontosnak kell lennie. Az eladó állítása alapján joggal feltételezzük, hogy a meglévő kerítés és a három sarki oszlop jó helyen van, de azért csekkolunk mindent amennyire csak lehet. Van hivatalos térképmásolatunk, földmérési számadatokkal és szerencsére a telken van egy jól látható földmérési pont, amihez képest ki tudjuk mérni a hiányzó sarkot.
Rendkívüli precizitással és tudományos megközelítéssel egy 5 méteres mérőszalaggal és egy tekercs kék díszkötözővel látunk neki a feladatnak. A dísztekercsből lemérjük a megfelelő hosszokat és kifeszítjük a mérési pontnak megfelelő irányokban. Az eredmény pontos - ha a meglévő kerítés is az. A hátsó, erdő felöli kerítést azonban egy picit beljebb hozzuk. A birtok területéből nem sokat vesztünk, de annál többet nyerünk azzal, hogy két hatalmas ősfát nem kell kivágni - amik pontosan a kerítés vonalába lógtak volna.
A ferdefa viszont necces. A fa a telekhatáron kívül nő ferdén a telek fölé. Épp csak hogy el fog férni alatta a másfél méter magas kerítés. De ha dől, akkor bontja a kerítést... nem tudom mi tévők legyünk, túlságosan kecses fa, túlságosan gyönyörű virágzattal. Egyenlőre marad.
