Ilyenkor sok a teendő a kertben. Hálás vagyok a szikrázó napsütésért! A legnagyobb ajándék ez a természettől :) Így sokkal könnyebben megy a nagytakarítás, mert a 9 diófa lehullott leveleit összeseperni hosszú, monoton munka. Koradélután még csak a kert felénél járunk, de nincs mese el kell kezdeni az égetést is. Bár süddögél a nap, hideg van. Így az avarról nem száradt fel a harmat. Nehezen kap lángra a tűz, és lassan hihetetlenül lassan emészti fel a leveleket. Laci tovább gyűjti a leveleket, én pedig a tűzzel játszom :) táplálom, nem hagyom kialudni.
Imádom nézni a lángrakapó leveleket, ahogy meleg narancsos színnel izzik tovább, végigszalad az erezeten s végül hideg szürke pernyévé göndörödik. Megbabonáz.
Most lassú üzemben ég, így mégnagyobb élvezet nézni. Viszont lassabban haladunk. Már lement a nap és komótosan elfoglalja a látóhatárt a szürkület, de még mindig hatalmas halmokban áll az avar. Rászánjuk magunkat. A leendő ház helyén (amit jövőre kezdünk építeni) végül is nem fog hiányozni a fű, ha most kiég... úgy döntöttünk. Szóval végül gyújtottunk még egy tüzet.
Az egész kertet belepő avartakaróból csupán két kupac hamu maradt, és azokat is elnyelte az éjszaka sötétje mire hazaindultunk.
