A „valentinozás” legelterjedtebb módja a virágcsokor egy kedves képeslappal, amin romantikus kép vagy idézet (esetleg mindkettő) beszél helyettünk.
Ezt a gesztust már-már megszoktuk és elvárjuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elcsépelt lenne! Virágot és kedves szavakat adni/kapni egy kapcsolatban létfontosságú, ez az érzelmeink kifejezésének alapja.
Viszont emberi természetünkből fakadóan igényeljük a változatosságot, és óhatatlanul eljön a nap amikor úgy érezzük, hogy a kifejezőereje megfakult. (Ezt én is aláírom, nem csak az unott arcúak :) Főleg ha addig szülinap, névnap, Valentin nap és más ünnepnapok elmaradhatatlan kelléke volt.
Vágyunk valami frissre, valami játékos romantikára, egy meglepő fordulatra, hiszen ez élteti a legjobb párkapcsolatokat.
Van, aki ilyenkor határtalan szeretetének kifejezésére határtalanul drága ajándékon, míg más leleményes meglepetésen töri a fejét. Egyik sem jobb vagy rosszabb. Mindennek megvan az ideje és a jelentősége egy igaz románcban.
De a cél ugyanaz: úgy elmondani, hogy még mindig mennyire szeretjük az illetőt, hogy örömtől csillogó szemmel, ragyogó mosollyal és túláradó szeretettel viszonozza. Na de akkor jogosan merül fel a kérdés: hogyan?
Nincs kőbe vésve, hogy milyen a jó szerelmi vallomás. Rajzolhatunk egy szívet a reggeli vajaskenyérre, vagy ajándékozhatunk valami személyeset. Elmondhatjuk dióhéjban, hogy összetartozunk, vagy áradozhatunk róla hosszasan egy meghitt gyertyafényes vacsora mellett.
A lényeg az, hogy ne megszokásból csináljuk, hanem őszinte odaadással és persze mindig pont a lehetőségeinkhez mérten.
Én idén csak amolyan bohókásan fogok utalni a szerelemre, és ehhez mutatok is néhány ötletet a következő napokban :)
